2009. március 31., kedd

Paneer musalam - ha gyorsan kell valami

Bevallom, nem szeretek túl hosszan bíbelődni egy-egy étekkel. Az inkább P reszortja. Az én elvem: az egyszerűség gyönyörködtet. Ebben az elvben az a jó, hogy magam is szívesen áthágom néhanap, mikor alkotó kedvem van.
Ugyanakkor szó nem lehet arról, hogy vacak félkész kajákkal legyen tömve a mélyhűtő, csak hogy hamar lehessen enni valamit! Ha tehát gyorsan kell valami finom, akkor a paneer musalam a nagy befutó.
Az egyszerű (értsd: kevés hozzávalóból, könnyen készíthető) ételeknél - szerintem - mindennél fontosabb, hogy a hozzávalók tökéletesek legyenek. Egy bonyolult fűszerezésű éteknél talán el lehet fedni kisebb hiányosságokat, pl. a télen kapható paradicsom ehetetlen ízét, de ez jelen esetben a véget jelentené.
Ugyanis ez a finomság lényegében két fő alkotóból áll: paradicsom és túró.
A tökéletes verzió így hangzik:
Menj ki a kertedbe - ahol persze biogazdálkodást folytatsz, és a szomszéd permetezőszere sem száll át -, és szedj le 30 dkg tökéletes, kicsattanó, illatos paradicsomot. Ha épp tél van, akkor végy elő a kamrádból egy üveggel a nyáron eltett paradicsomokból. Ha ez kész, akkor vedd elő a hűtőből a házi túródat, amit a még reggel fejt tejből készítettél. :-)
Nos nálunk tavaly tarolt a meztelencsiga-invázió, és a szomszédnak sem volt épp eladó teje, ezért ez most a "városi verzió", de így is isteni az íze!

A lényegre térek...
Végy 30 dkg paradicsomot, darabold össze! Esetleg nyiss ki egy darabolt paradicsom konzervet... Keverd össze 2 pohár joghurttal, 10 darab - előzőleg durvára vágott - mandulával, némi chilivel, fokhagymával, pici sóval és cukorral. Mindezt zuttyints rá az edényed alján fortyogó olajra! (Én erre a célra egy wokra hajazó serpenyőt használok.) Jól keverd el, és forrald össze! Amíg rotyog, kapj elő két negyed kilós félzsíros túrót a hűtőből, és óvatosan vágd össze pici kockákra! (Ebből következik, hogy csak a "kockatúró" alkalmas erre a kereskedelemben kaphatók közül - én elsőre keményen megjártam, mikor egy zacskós félkilós segítségével akartam elkészíteni... :-( )
Tehát rotyog a gezemice, és kockákra vágódott a túró... Az utolsó elötti lépés jön: túrót a paradicsomba! Innentől felgyorsulnak az események. Nagyon óvatosan kevergesd, hogy a túró ne essen szét. Elég egy forralás, és már kész is a manna.
Utolsó lépés: befalni azon nyomban, körítésnek rizzsel vagy naannal.



Hozzávalók listája 4 főre:
1/2 kg túró
30 dkg paradicsom
2 pohár joghurt
8-10 db mandula
6-8 db kashmiri chili
1/2 tk fokhagyma
1 tk cukor
pici só
olaj vagy ghí a sütéshez

2009. március 29., vasárnap

In medias res

Vajon miért épp a keleti konyha?
Rég óta töröm a fejem azon, hogyan alakul az ízlés? Mennyiben tekinthetjük a sajátunknak, hisz nyilván rengeteg külső tényező alakítja, kezdve az első kóstolgatásoktól pici korunkban. Szóval első családunknak (értem itt azt, ahova születünk, és nem azt, amit később választunk) nyilván komoly szerepe van.
Ha elfogadjuk azt, hogy dolgunk van a világban, tehát nem véletlenül ott jövünk világra ahol, akkor miként lehetséges, hogy egy magyar földön született/ élő ember rajong Ázsia ízeiért?

Talán genetika? Tekintve, hogy az én első családom csak félig magyar, ez logikus magyarázat lehetne. Anyám remekül főzött, de nem otthonról hozta a tudást - magyar nagyapám tanította, miután férjhez ment. Viszont sokszor került az asztalunkra orosz fogás, de akár arab is - imádta a változatos ízeket, volt fantáziája hozzá; és bár idővel én mind kevesebb húst ettem, míg mára szinte semennyit, sosem fogom elfelejteni az angolnapörköltjét, fácánlevesét vagy hogy milyen isteni borscst főzött!
Ez lehet egy szál... de akkor mi van a párommal? A rajongás nála is adott, a genetikai rész nem.

Reinkarnáció???? Hát erről mi másképp gondolkodunk - ez kilőve.

Akkor talán számít az, hogy merről jött a magyarság mostani lakhelyére? Végül is a vándorlás évei alatt jó sok kulináris behatás is érhette a törzseket, de akkor meg hol van ez most? A mai magyar konyha arculata nem épp keleties.

Nem célom megválaszolni saját kérdéseimet, még nincsenek válaszaim. Ugyanakkor tény, hogy inkább választanék egy "csáj-csatni-csapáti" kombót a gulyásleves helyett - és ez nem (csak) a cupákok miatt van. Na jó, egy tisztességes gombapöri az bármikor jöhet! :-) Szóval vannak - csekély számban - kivételek .
Célom viszont, hogy fantáziadús, változatos, egészséges ételek kerüljenek a mi asztalunkra is, hogy az eredeti ízek szeretetét belecsöpögtessük a gyermekeinkbe is (akárhányan lesznek is a végére...).

2009. március 28., szombat

Tabbouleh Libanonból

Ma valami nagyon gyors ételre volt szükség, mert a tervezettnél korábban kellett odaérnem a dolgozóba.

Pedig pont beköszöntött az igazi tavasz...

Na, de ilyenkor legjobb a tabulé!
Ez gyakorlatilag egy saláta, amivel jól lehet lakni.

Felteszel forrni néhány deci vizet.

Fogod az újhagymát, vagy a pórét, és apróra vágod. Paradicsomot felkockázod (szintén apróra), uborkát úgyszintén. A friss petrezselymet is felaprítod. Mind belemegy egy tálba, nyakon öntöd némi olivaolajjal, só, bors, biovegeta, akármi...

A kuszkuszt nyakon öntöd a forró vízzel, és vársz. (Vannak, akik bulgurral csinálják a tabulét, de azt főzni kell, a kuszkusznak meg tényleg elég a forrázás, így sokkal hamarabb kész van. És egyébként is salátásabb vele.)

Ha megszívta magát a gabona, akkor össze lehet keverni a zöldekkel. Ha olyan igazi nyári melegben eszed, akkor egy pici citromlevet még locsolhatsz rá.

Tehát a hozzávalók kettőnek:
- 2dl kuszkusz
- 3dl víz
- 1 érett paradicsom
- fél kígyó uborka
- 4-5 szál újhagyma, vagy egy fél szál póré
- 1 csokor petrezselyem
- 3-4 ek extraszűz olivaolaj
- fél citrom leve
só, bors, vegeta (nekünk olyan van, amiben egyáltalán nincs só. Ha a tiedben van, akkor azt nyilván figyelembe veszed a sózásnál, mert van annyi eszed!), bármilyen zöld fűszer.


Ez így az alapértelmezése a tabulénak, de nyilván ízlés szerint bármilyen zöldséggel, fűszerrel kombinálható.

2009. március 27., péntek

Padlizsános bhurta Indiából

Sikerült áron alul hozzájutnunk némi padlizsánhoz, úgyhogy most jön még egy padlizsános finomság. Ha jól emlékszem anno ez volt az első indiai étel, amit magam készítettem.

Megragadjuk a padlizsánt és kemencében, faszénen vagy sütőben megsütjük - de szenesre ám! - ahogy mondjuk egy padlizsánkrémhez sütnénk. (Nem felejtjük el előtte megszúrkálni a tojásgyümölcsöt, nehogy felrobbanjon nekünk!) Majd ezután meghámozva, felaprítva kerül az ételbe.
Az olajon megpirítjuk a hagymát (nem dinszteljük, pirítjuk!), a tört fokhagymát, az aprított gyömbért. A művelet végéhez közeledvén, hozzá adjuk a zöldborsót is, azt is kicsit megsütjük.
Adjuk hozzá a darabolt paradicsomot, sót, (esetleg) cukrot, citromlevet és a paprikát. Ha megfőtt a paradicsom, akkor hozzádolgozhatjuk a padlizsánt is. A friss vagy széttört korianderrel keverjük. Még egyet rottyan, aztán kész is.

Kiválló például bulgurral.
A bulgur, gyakorlatilag búza, csak össze van törve, és így gyorsabban megfő. Nem kell pirítani, se előre beáztatni, elég egyszerűen csak megfőzni másfélszeres vízben. (Tehát 2 csésze bulgurhoz, 3 csésze víz.) Lehet hozzákeverni zöldfűszereket, fokhagymát, akármit...



A hozzávalók listája:
- 2 közepes padlizsán
- 1 dl zöldborsó (az nem tudom hány gramm, de pohárral kimérhető)
- 1 apróra vágott vereshagyma
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 2 dl felaprított paradicsom
- 1 tk aprított gyömbér
- 1 tk koriander
2 ek olaj, 1tk só, 1/2 tk chili, 1 ek citromlé, 1 tk cukor

2009. március 26., csütörtök

Joghurtban sült csőtészta Örményországból


Felteszek a tűzre 1 nagy lábasban sok vizet. Ez majd a tészta kifőzéséhez kell, de úgyis eltart 1 darabig míg felforr, addig viszont előkészítem a többi hozzávalót. (Örök kérdés, hogy a hideg vizet sózzuk, vagy a forrásban lévőt, de a lényeg: olyan legyen, mint a tengervíz - sós: de úgy igazán...)

Fogok két padlizsánt, megmosom, és felkockázom. (Lehet karikákban is gondolkodni, de a kockázással a végén könnyebben fogyaszt6ó.) Egy serpenyőben, kevés olajon aranybarnára pirítom. Nem ijedek meg tőle, hogy az olajat pikk-pakk felszívja, finom lesz az így is...

Miközben a padlizsánt sütögetem, 1 tálban összekeverem a joghurtot a zúzott fokhagymával, a megtört ánizzsal, kaporral, tojással, sóval és borssal.

A sütőt elkezdem felfűteni. A cél 200 fok.

Közben felforrt a víz, zutty bele a penne.

Míg fő a tészta, felvágom vékony karikákra a paradicsomot, lereszelem a sajtot.

Oké, minden készen áll! A joghurtos cuccot összekeverem a tésztával, meg a padlizsánnal, a már kiolajozott tepsiben. Tetejére helyezem a paradicsom karikákat, rászórom a sajtot, és a mandulát. Az egész megy be a sütőbe, kb. fél órára, de az óra helyett inkább azt nézem, hogy szépen aranyszínűre süljön a teteje, meg fortyogjon. Aztán gyomorba vele!


Tehát a hozzávalók kettőnknek:
(mondjuk, ha ezt egyszerre betoljuk, akkor nem nagyon fér be más mellé)
- 25 dkg penne
- 2 közepes padlizsán
- 2 paradicsom
- 1 nagy pohár natúr joghurt
- 2-3 gerezd fokhagyma
- 1 tojás
- 1 tk ánizs
- 2 tk szárított kapor
- 10 dkg ementáli (Örmény barátaink fetával eszik, de az épp hűtőn kívül volt)
- 1/2 marék szeletelt mandula
- só, őrölt szines bors, olivaolaj a sütéshez és a tepsi kikenéséhez
- jó étvágy!