2009. április 6., hétfő

Padlizsános spenótos ragu

Istenien süt kint a nap, a föld kiengedett a fagyból, csiripelnek a madarak és virágzik a sárgabarack. Mit tesz ilyenkor két "friss-paraszt" (2 éve költöztünk vidékre...) ? Kertészkedik! Kertfelásás, kapálás... gazolni nem jó ma, de rendezgetni mindenképp.
Ilyenkor viszont szóba sem jöhet valami túlcizellált, időigényes étel, mert az idő a munkára kell.

A következők voltak kéznél:
két kisebb padlizsán - ez szinte mindig van itthon ;)
befőzött paradicsom,
hagyma és frissen kihúzott fokhagyma (igazából amolyan újhagyma-szerű állapotban volt),
spenót a mélyhűtőben.
Na ezt mind beletettem, és a tetejébe megszórtam tökmaggal is! Igazából ez eléggé hasonlít a Palava nevű afrikai ételre, amit már többször készítettem, és mindig nagy sikere volt - de most előbb leírom ezt a "kutyvászt".

A két kis padlizsánt meg a hagymát felkockáztam és olaj nélkül pirítottam egy serpenyőben. Mikor a padlik megpirultak és kissé összeestek, rádobtam a spenótot és a felaprított új-fokeszt. Pirult tovább, de hogy oda ne kapjon, viszonylag gyorsan rádobtam a paradicsomot (kb. 25-30 dkg lehetett). Reszeltem rá szerecsendiót, picit megsóztam és a tetejére dobtam még az összetört tökmagot.
Ennyi. Barnarizs lett a köret.

Ebéd után pedig vissza a kertbe!

Zabpehelykeksz

Ezt a receptet sógornőmtől kaptam, és ici-picit alakítottam rajta, hogy még jobban passzoljon a család ízléséhez. Az eredmény: soha többé hobbitok keksze meg győri zabocskák! Még kirándulásra sem, inkább sütök előző nap egy jó nagy adagot - annyival FINOMABB!!!
Na persze én vajat használok és nem "növényi olajat" és nálam nincs stabilizátor sem - a többi ipari trükkről nem is beszélve... :)

Hozzávalók:
10 dkg vaj
1 dl nádcukor (lehetőleg barna és nem kristály, hanem a masszás!)
2 tojás
vaníliás cukor (nekem házi van: darált barna cukorba dugtunk vaníliát)
3 dl teljes kiőrlésű búzaliszt
1 tk szódabikarbóna
9 dl zabpehely
1,5-1,5 dl mazsola, étcsoki, dió
csipet só
fahéj, szegfűszeg, gyömbér, ánizs ízlés szerinti arányban

A recept a következő:
A vajat a cukorral, vaníliás cukorral, tojásokkal, fűszerekkel kikeverem. Ebbe belekeverem a lisztet, szódabikarbónát, sót. Majd utoljára a pelyhet, mazsolát, csokit, diót. Ezen a ponton már eléggé tömör a massza. Én kézzel szoktam gyúrni, egyrészt mert jól esik, másrészt mert elsőre egy kanalam elhajlott benne... :) Van, hogy dió nem kerül bele, van, hogy csoki nem, de mindenhogy finom! Kanállal szakítok belőle darabokat, golyót formázok és szétlapítom. Sütőpapíron, 200 fokon sütöm pirulásig. (Nekünk elektromos sütőnk van, de nem légkeveréses, ún. "alsó-felső sütés" állásban szoktam sütni.)

5 órai tea mellé kitűnő! Jó étvágyat kívánok!

2009. április 5., vasárnap

Dukkah Egyiptomból

Ez egy fűszermártogatós, aminek gyakorlatilag nincs fix receptje. Egyiptomban kb. minden családnak megvan a saját dukkah-ja. Szegény házaknál gyakran előfordult (gondolom még ma is megesik), hogy nem igazán volt más a kamrában, mint olaj meg kenyér. Ez ugye önmagában nem túl sok, és elég unalmas is. Izgalmasabb lehet fűszerekkel, csonthéjasokkal és olajos magvakkal.
Kiváló előételnek, vagy beszélgetések, borozgatás mellé rágcsának.

Egy serpenyőben aranysárgára pirítjuk a mogyorót. Az a jó, ha a felszínén megjelenik az olaj. Ha ez megvan félretesszük egy tálba hűlni.
A serpenyőben megpirítjuk a szezámmagot is. Érdemes kevergetni, hogy ne pattogjon szanaszét. Ha ez is elnyerte barnás színét, akkor áttesszük a mogyorós tálba, hogy szokják egymást.
Ugyanezt végig játsszuk az összes hozzávalóval külön-külön.
Ez kicsit bonyolultnak tűnik, de elkerülhetetlen, mivel mindegyik alapanyag más pirítási időt követel magának.
Vigaszul szolgálhat, hogy egyszerre nagyobb adag is elkészíthető, így legközelebb már csak elő kell venni a mélyhűtőből, és már fogyasztható is. A mélyhűtős tárolás az avasodás elkerülését szolgálja.

Ha már mindent lepirítottunk, és ki is hűlt a keverék, akkor egy robotgépben durva szemcsés állagúra daráljuk.
S ha van készen naan, már ehető is:
Fogom a naant, belemártom az extraszűz olivaolajjal telt tálkába, majd a dukkahba. Hmmmm....



Egy lehetséges arány:
- 10 dkg tisztított mogyoró
- 10 dkg szezámmag
- 2 ek római kömény
- 4 ek koriandermag
- 1 ek zöld bors
- 1/2 tk só

Naan

Ismét Indiában vagyunk.

A csapáti és a puri mellett - alkalomadtán majd előkerülnek - a naan is India jellegzetes kenyérlepénye. Egyszerű és sokkal jobb mint a nálunk kapható kifli, zsemle vagy akár pita...
...na jó ebben az is közrejátszik, hogy ultra frissen kerül a tányérunkra.
No meg, hogy magam készítem, és így nem valami lelketlen terméket fogunk enni, hanem egy olyan étket, amihez én már hozzáadtam a minden szeretetem. :)



A művelet alapvetően nagyon hasonlít a kenyértészta készítéséhez.
Fogom a melencémet (megteszi egy agyagedény vagy jénai tál is) és belezuttyintom a lisztet, sót, cukrot, vajat, joghurtot, majd belemorzsolom az élesztőt. Olajos kézzel összegyúrom, hogy egy lágy, homogén masszát kapjak. Felteszem a kemence búbjára (bármilyen langymeleg hely megteszi - na mondjuk ne gondolj a Kék osztrigára!), és keresek valami hasznos elfoglaltságot az elkövetkező 1-1,5 órára...

A megkelt tésztából nedves kézzel kerek, ovális, háromszög vagy Kenya alkú lepényeket formálok, és beteszem őket a kemencébe, vagy az előmelegített sütőbe.
Szép pirosra sütöm.

Ha adunk a művészi tálalásra, és fotót akarunk készíteni a lepényekről, akkor megtehetjük, hogy a frissen kisült naan tetejét megvajazzuk és megszórjuk egész mákkal és a kertben éppen kibújt fokhagyma felaprított zöldjével.

A hozzávalók aránya:
- 300 g liszt
- 2 kis pohár joghurt
- 1 ek vaj (oliva olajjal is kiváló)
- 1 tk cukor
- 2 tk só
- 1/3 kocka élesztő