verjük a palávert

Ezzel a recepttel már adós vagyok egy ideje... Rendkívül egyszerű - ez is :~) - köszönet illeti Celia Brooks Brown kisasszonyt érte.

A Palava egy ghánai recept, és egyáltalán semmi köze a paláverhez, ki tudja, miért hívják így...

Így készül:

70 g hámozott tökmagot kis lángon 1-2 percig pirítom - szépen felpuffadnak -, majd lehűtöm és 4 evőkanál víz társaságában péppé töröm.

750 g megtisztított spenótot egyben, nedvesen lábosba teszem, és főzöm, míg összeesik. Közben egy serpenyőben olajban dinsztelek 2 fej kockákra vágott hagymát - ha erősebb ízre vágyunk, nagyobb kockákra aprítsuk! Hozzáadok 250 g paradicsomot, melyet nagyobb kockákra vágok. Én nem héjazom le, mert nem zavar a héja az ételben, de ez ízlés dolga.

Belemegy még 1,2 dl passzírozott paradicsom, majd a lecsöpögtetett spenót és végül a tökmagkrém is. Felöntöm 2,5 dl vízzel, sóval és kevés cayenne borssal ízesítem. Ebből is ízlés dolga az adagolás, nálunk van egy 19 hónapos kosztos is, miatta nem főzöm túl erősre...

Ezután még fél órát párolom fedő alatt az étket. Néha érdemes keverni, nehogy a kutyáké legyen a végén! Sűrű ételt kell, hogy kapjunk. Kiváló mellé a barna rizs.

Ha unod a lecsót......

...csinálj forradalmat!

Jó, jó, tudom: ez eredetileg "rendszerrel" volt, de mit tegyek, a lecsónak is van egy bevett rendszere, amit ráadásul sokan nem kedvelnek, vagy épp halálra unnak.

Így van ez kedves családtagunkkal is, aki tavaly úgy járt, hogy saját családjával épp lecsószezonban látogatott meg minket, s ezért azt kapott ebédre. Húzta is a száját kicsit, hogy ő nem igazán, meg izé... de nyitott, vállalkozó szellemű ember lévén megkóstolta az én titkos fegyveremet. És repetázott belőle!!! ...ha jól emlékszem...

Ennek már egy éve, azóta újra itt a lecsószezon.

A lecsó kényes kérdés. Korábban már írtam arról, mi van, ha csak 2-3 hozzávaló kell egy étekhez, és nem is a kacifántos fűszerezésről híres. Ezúttal is elengedhetetlen a tökéletes, biológiailag érett hozzávalók felhasználása. Ha ráadásul a saját biokertünkből származik, az hab a lecsótortán.

Mindez persze szép és jó, de mi van, ha tényleg unalmas már szánknak a szimpla paprika-paradicsom-hagyma kombó?

Dobjuk fel valamivel, ugye? A tojás alap, de azért az is lehet uncsi. Húsevők persze rakjanak bele valami jóféle házi kolbit! Hozzánk hasonló növényevők meg tegyenek hozzá más, akkortájt érő zöldeket - vagy lilákat...

Pedzed már, Kedves Olvasó?? Cukkini! Padlizsán!!! Vagy más, mi szívednek kedves...

Mi most padlizsánost készítettünk, direkt eltevésre. Persze ilyenkor marad is a lábas alján, hogy frissiben is fogyasszuk, de azért milyen kellemes érzés már, hosszú téli borongóskor elővenni egy nagy üveggel a spájzból, és odarottyantani neki a tűzhelyen?

A pontos összetevőket most nem árulom el. Legyen ez csupán gondolatébresztő. (Már csak azért is, mert P versenyre készül ezzel a műremekkel, s kár lenne elvenni a meglepetés erejét.)

Azért az fontos, hogy a tartósítás maga a lekvárnál leírtak szerint zajlik. Tehát semmi kemikália, csak tisztaság és forróság - jól elmosott, majd csurig töltött üvegek, és száraz dunszt napokig.

Kalandra fel!! (putty....)