Pácolt olivabogyó

Mit tegyünk, ha ajándékba történetesen gyenge minőségű olajbogyót kapunk?
Ajándékozzuk tovább valakinek, aki kevésbé igényes az ízeket illetően vagy pácoljuk be magunknak!
Érdemes próbálkozni vele, mert nagyon sok múlik egy jó pácoláson. Gyakran ugyanezt tudjuk megvenni kimérve is, igen borsos áron.

Fogtam az üvegnyi bogyót (ez a nagyobb fajta üveg volt, talán 7-8 deci körüli) és összekevertem mindenféle finomsággal. Tettem hozzá:
2 evőkanál rozmaringot, 1 ek. kakukkfüvet, 10 gerezd fokhagymát, valamennyi szárított paradicsomot, 1 ek. citromlevet, 1 ek. borecetet, 1 dl olivaolajat, 6 szem zöld borsot, 1 fél narancs leszűrt levét, no és reciklikáltam hozzá a saját sós levét.
Ezt hagytam állni sokáig. Naponta óvatosan megkevergettem. Majdnem két hét múlva kóstoltam meg először, akkorra már szépen összeért, de még hetekig elállt a hűtőben és csak egyre jobb lett...

Persze el tudok képzelni bele mindenfélét, mondjuk jó lehet még a citromlé, vagy kis citromdarabok, narancshéj, vörösbor, petrezselyem, babér levél vagy bármi aktuális vadulás. Természetesen kis feta darabokat is lehetne belekeverni...

Sekerpare átgondolva

Határozottan cukor ellenesek vagyunk. Jól látszik ez akkor, ha egy "idegen" sütireceptet először próbálunk ki. Jó eséllyel azzal nyitunk, hogy az előírt cukor mennyiségét igencsak megkurtítjuk. Ezért, ha valaki menthetetlenül édesszájú, mindenképp kalkuláljon azzal, hogy az általam

megadott édesítő adagot emelnie kell.

Ma a klasszikus török sütemény, a joghurtos-grízes készült el "low sugar" módon - és persze némi stiklivel... :)

Így csináltam:

Összekevertem 2 pohár joghurtot 1 pohár nádcukorral (2 kellett volna eredetileg), hozzákevertem 2 tojást, majd 3 pohár grízt. Ehhez adtam 1 pohár lisztet, amibe 2 teáskanál szódabikarbónát tettem. Fahéjjal és őrölt mandulával ízesítettem. Homogén masszává kevertem, és egy kibélelt tepsibe töltöttem. Úgy 2 ujjnyi vastag lett, ez könnyen sül. 160 fokra előmelegített sütőben sütöttem 20 percig, majd P kérésére megkentem házi meggy lekvárral, hogy még savanykásabb legyen. (Ettől mondjuk megszünt "fotó-barát" lenni, így kép nincs!)

Picit még visszatettem, és emeltem a hőt 200 fokra, hogy ne száradjon ki, csak piruljon. Amikor kiszedtem, leöntöttem 2 dl rózsavizes vízzel. (Eredetileg 3 pohár porcukor, 2 pohár víz és 1 kupak rózsavíz keverékéből álló sziruppal kell locsolni. Na AZ cuppogott volna, az tuti!)

Langyosan szeleteltem és remek uzsonna lett belőle!

Lehet még díszítésnek kókuszreszeléket, vagy finomra vágott mandulát használni.

Kasmíri spenót sült panírral

Az utolsókat rúgta már a spenótunk a kertben, felmagzott meg kezdtek sárgulni az alsó levelek, szóval le kellet szedni az utolsó zacskónyit is. Egyébként kezdő kertészeknek melegen ajánlom a termesztését. Garantált és gyors siker! Semmilyen gondozást nem igényel, könnyen lehet bio nevelni, az ember elveti, aztán kinő és finom lesz. Egy nagy hátránya van csak a mirelittel szemben, meg kell mosni. Én kényes vagyok rá, ha az étel porzik a számban, így képes vagyok egyenként megmosni a leveleket. Valójában nem nagy fáradtság, igazán meditatív tevékenység...
Ha mi termeltük vagy a piacon frissen vettük, akkor ügyeljünk rá, hogy a szárát távolítsuk el. (Ez a mirelitnél ugye nem érdekes, mert a levelesről már eltávolították, a pépbe meg úgyis beledarálták. - Pépet ne használjunk!)Egy nagyobb serpenyőben hevítsünk 2-3 evőkanál mustárolajat. Addig tegyük ezt, míg füstölni nem kezd, ekkor szórjunk bele egy kiskanál garam masalát és ugyanennyi fehér (sárga) mustármagot. Gyorsan tegyük rá a fedőt és várjuk meg míg a mustármag kipattog. Ha ez megtörtént, tegyünk bele 4-5 szál újhagymát felkarikázva (szintén javaslom konyhakerti termesztését, ugyancsak sikerorientált, sőt még védi is a többi zöldséget a kártevőktől, nem utolsó sorba egyszerre van jelen a spenóttal a kertben). Tegyük hozzá az összevágott spenótot is. Süssük tovább, míg a spenót összeesik, majd utána közepes lángon főzzük el a levét. Szárazon a legízletesebb! Keverjük össze a külön felkockázott és kisütött panírral.
Forrón tálaljuk!

Barnus

A brownie nálunk nagy mánia. Eleinte különböző cukrászdákban csaptunk le, ha épp volt mire, de muszáj volt itthon is kreálni.

Kipróbáltam több neten elérhető receptet, de valahogy nem volt jó. Az egyik túl olajos, a másik cuppog, a harmadik messze túl édes....

Kevertem hát egy sajátot. Kevésbé tömény, de így is üt...

Kell bele:

150 g csoki (én mostanában 65%-os Schogettent használok)

100 g liszt (zabpehelylisztet használtam most)

50 g vaj

3 tojás

100 g cukor (finomítatlan nádcukor)

2 cs vaníliás cukor - ha nincs otthon készített...

60 g dió

csipet só

A csokit felolvasztom a vajjal, a cukrokat kikeverem a tojglikkal. A kettőt összevegyítem, majd bele megy a liszt. Összekeverem és beledobom a megtört diót. Tettem bele - szentségtörés képpen - meggyet is, hogy kicsit szelidítsem. Azért a fáról frissen szedett meggy nagy csábítás.

180 fokra előmelegített sütőben úgy 25 percig sült. Én laposabban szeretem, a vastagabb nyilván tovább sül. A lényeg, hogy még picit tapadjon, mikor tűpróbát csinálok.

Pofon egyszerű, és ellenállhatalan!

Kávét vagy teát parancsol?

Egyre több tanulmány igazolja a pesti vicc igazságát: ha sokat kávézgatunk, üresek maradnak a temetők...

Nem is olyan rég olvastam egy hírt az MR1 oldalán:

A kávérajongók számára jó hírek hangzottak el az Amerikai Szív Társaság San Franciscói éves konferenciáján. A kávézó embereknél kisebb például a kockázat, hogy rendellenes szívritmussal kerülnek kórházba, és nincs jele annak, hogy napi néhány csésze kávé növelné az atherosclerosis kockázatát, amikor érelmeszesedés miatt megvastagszanak az érfalak, és a későbbiekben szívrohamot válthatnak ki. Sőt, a kávé egyik alkotórésze csökkentheti a nőknél a cukorbetegség kialakulásának kockázatát.

Egy jelentés a kávéfogyasztás és a magas vérnyomás között talált ugyan potenciális kapcsolatot, ám a hatást a "mérsékelt" jelzővel minősítették, és jelezték, hogy csak megfigyeléseken alapult, nem pedig tudományos igénnyel összeállított, ellenőrzött teszteken.

A konferencián elhangzott előadásokról a HealthDay című amerikai egészségügyi portál számolt be.

Hát nem csodálatos? :-)) Én nem vagyok ugyan az a fajta, aki napi 4-5 kávét lenyom, de azért ez mégis csak jó hír. Eddig ugyanis folyamatosan azt hallhattuk mindenhonnan, hogy a kávé nem tesz jót. Túlságosan megemeli a vérnyomást, árt a szívnek? Sebaj, igyunk helyette teát! Most viszont minden kávéfüggő fellélegezhet: a kávé tehát alapvetően szívbarát.

Felmerül a kérdés, hogy ezek a fent említett jótékony hatások vajon mindkét kávéfajtára igazak-e? Nincsenek a birtokomban erre vonatkozó információk, de nem lepődnék meg, ha csak az arabica lenne ilyen barátságos...

A másik érdekes dolog ezzel kapcsolatban a hirado.hu oldalon jelent meg:

Európában sokan lelkendezve fogadták a Journal of Nutrition új vizsgálati tanulmányát, amely szerint a kávé feketén vagy tejjel egyaránt jót tesz az egészségnek.

Nemrégiben amerikai ápolónőkön végzett megfigyeléseket értékelték ki. A csaknem százezer nő adatai azt mutatták, hogy azok, akik naponta legalább négyszer kávéztak, 20 százalékkal ritkábban kaptak agyi katasztrófát, mint azok, akik nem kedvelték ezt az italt.Az infarktus miatt kórházba szállított svéd férfiak közül is azok haltak meg a legritkábban, akik évtizedek óta minden nap elfogyasztottak 4-5 kávét - derült ki egy tanulmányból.

De mi történik akkor, ha valaki a bécsi tejeskávét, esetleg a capuccinót vagy a latte macchiatót szereti?

Svájci kutatók kilenc, egészséges önkéntest vizsgáltak, akiknek átlagos életkora 34 év volt. Véletlenszerű sorrendben háromféle módon elkészített espresszó kávét fogyasztottak, üresen, tejjel, illetve cukorral és nem tej alapú krémporral ízesítve. Mindhárom kávéban ugyanannyi antioxidáns volt.

A Journal of Nutrition szaklapban megjelent beszámoló szerint a kávé kedvező antioxidáns hatását a tej nem akadályozta meg, a nem tejből készült krémporok azonban lassították, hogy a kávéban lévő antioxidáns vérré váljék.

A kávé tehát tejjel is jótékony hatást fejt ki, de ugyanez nem igaz a teára...

Az európaiak közül a portugálok voltak az elsők, akik Japánban belekóstoltak a teába, illetve a teázás társadalmi élvezetébe 1560 táján. Megindult a tealevél importja, és hamarosan a gazdag franciák és hollandok körében is népszerű lett a teaivás. Az angol teázás valójában úgy kezdődött, hogy 1661-ben a portugál Braganza Katalin lett II. Károlynak, Anglia, Skócia és Írország királyának a felesége, márpedig akkoriban a tea már kedvelt ital volt Portugáliában.

A szigetországban hamar elterjedt a teázás, a"délutáni tea" általában 3-5 óra között vált divatossá. Statisztikák szerint az Egyesült Királyság polgárai naponta 150 millió csésze teát öntenek magukba.

A teázás persze nemcsak élvezet, hanem epidemiológiai vizsgálatok szerint igen egészséges is. Állatkísérletek jelezték, hogy a tea alkalmas a legkülönbözőbb rosszindulatú daganatok megelőzésére. Kedvező tulajdonságát elsősorban erélyes antioxidatív hatásával magyarázzák.

Hollandiában a vizsgált személyeknek az a harmada halt meg a legkisebb arányban infarktusban vagy agyi katasztrófában, amelyik a legtöbb teát fogyasztotta. Ezzel szemben az aorta elmeszesedése azok között a rotterdamiak között volt a legelterjedtebb, akik a legkevesebb teát fogyasztották. Amerikai adatok is vannak: a bostoni körzetben végzett felmérés résztvevői között a szívroham kockázata csaknem fele volt abban a csoportban, amelyiknek tagjai naponta legalább egy csésze teát megittak, azokhoz képest, akik egyáltalán nem teáztak.

A teát azonban tejjel fogyasztották az angolok: a csészékbe először hideg tejet öntöttek, nehogy a finom porcelán a forró teavíz miatt megrepedjen. Tejes teából ma is jó néhányat megisznak - otthon, munkahelyen és társaságban egyaránt. Épp ezért váltott ki annak idején nagy felhördülést az a tudományos eredmény, hogy a teához öntött tej bizony "kikapcsolja" a kedvelt ital szívet és érrendszert gyógyító hatását, ráadásul most ezt újabb vizsgálatok meg is erősítik.

A berlini Charité Egyetemi Kórház kutatói 16 egészséges nőnek adtak fél liter fekete teát, tejjel vagy anélkül. A teázás előtt és után, a felkaron mérték az áramlás közvetítette értágulatot. Az artériás véráramlás a Darjeeling tea megivása után jelentősen fokozódott, míg a tejes tea ezt a kedvező hatást gyakorlatilag teljesen fölfüggesztette.

Patkányok erein végzett állatkísérletes tanulmány is ugyanezt igazolta, hasonlóképp az izolált sejtek vizsgálata. A tejben lévő kazein a teában lévő katekinekhez kötődve gátolta a népszerű ital jótékony hatását.

Andrew Steptoe angol professzort is megkérdezték ezzel kapcsolatban, aki igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy legalább 200 bioaktív anyag van a teában, és egyáltalán nem bizonyos, hogy a tej ezeket mind inaktiválja.

A közelmúltban azonban az angol tudomány egyik fellegvárában, Oxfordban is megerősítették a korábbi német eredményeket. Ötféle fekete teához adtak sovány, félkövér vagy teljes tejet. Mindegyik tej erélyesen kioltotta a tea antioxidáns hatását, függetlenül annak fajtájától. Különösen a sovány tej bizonyult végzetesnek a teában lévő, a szervezetet védő gyökfogókra.

Ez tehát a rossz hír. De azért, ha jól belegondolunk a tejes tea csak egy ici-pici szegmense a teázásnak. A zöld tea például ihatatlan lenne tejjel... Ugyanakkor egy jó csáj azért nem megvetendő, igaz?

Szóval mindenki válasszon teát vagy kávét a szíve szerint, sőt akár tejjel vagy anélkül! Végül is: valamiben meg kell halni...