Töltött tök - péntek módra

Péntek van, a zab napja. Nekem pedig volt egy kis tököcském a hűtőben, ami nem várhatott tovább a sütőre... Így hát a felállás adott volt, már csak az ízesítés a kérdés.

Kaptunk a német szomszédoktól két édesköményt - valami itteni haverjuk termesztette, nekik adta, de ők csak gyorskaját esznek, így ránk sózták. (Én persze örültem! :) ) Gondoltam, azt is beleteszem...

Így hát nekiálltam: egy nagy fej lilahagymát felvagdostam (nem apróra), és kevés szőlőmagolajon, lassú tűzön elkezdtem fonnyasztani. Megsóztam picit, hogy eresszen levet - ilyenkor finom puha lesz, és édes. Három szárított paradicsomot apróra vágtam, a két édesköményt is felkockáztam, a zöld levélkéket félretettem. Amikor jónak láttam a hagymát, rádobtam 3 evőkanál napraforgómagot, a paradicsomot és az édesköményt. (A hagyma sózásával már csak a szárított paradicsom miatt is vigyázni kell!) Ezeket már picit nagyobb lángon pirítottam össze. Közben előkészítettem a tököt: megmostam, feleztem, kivájtam a magos részét, aztán besóztam a töltelék helyét. A töltelék közben szépen megpirult, ráborítottam 1,5 dl zabtöretet és 2,5 dl vizet. Fedő alatt lassú tűzön tartottam, amíg a zab fel nem vette a vizet. Vigyázat, a zab könnyen leragad!

Ezután a tökökbe töltöttem, és lefedett tepsiben 180 fokon fél órát sütüttem. Ezután tettem rá pici tejfölt és még kapott 10 percet, 250 fokon de már csak felső sütésen.

(Megjegyzem, eleinte vaciláltam valamiféle zöldfűszerezésen, de végül elvetettem, és megérte! Így tehát semmi plusz fűszer nem került bele.)

Tálalás előtt rászórtam még az édeskömény zöldjét, és mehetett az éhes szájak elé!

Azuki bab curry

Kultúrák találkozása a fazékban.
A 2 deci saját termesztésű azuki babot már tegnap este beáztattam. Ma háromszoros, enyhén sós vízben tíz perc alatt megfőtt a kuktában. Csak mert már az is beérett, vágtam hozzá két szál sárgarépát.

Az azuki ugyan eredetileg japán bab fajta, de jobban szeretjük, mint a vese babot és jobbak az élettani hatásai. A japán makrobiotika szerint az azuki a leginkább kiegyensúlyozott energiával rendelkező hüvelyes, kicsinysége és sötét színe végett.

Közben elkészítettem a fűszeralapot a curryhez: kb. 2 cm gyömbér felaprítva, 1 tk köménymag, néhány babérlevél, 2 gerezd fokhagyma lepréselve, 2 tk őrölt koriander és 5 szem szegfűszeg mozsárban összezúzva.
A fűszereket kis olajon lepirítottam, majd hozzáadtam egy nagyobb fej hagymát felaprítva és együtt pirultak tovább. Öntöttem még rá kb 1,5-2 dl paradicsompürét, kicsit rotyogtattam, majd hozzáadtam a megfőtt babot és még 1 deci tejszínt. Nagyjából 10 perc alatt összefőtt.

Rizzsel tálaltam, amit egy hüvely kardamonnal, 4 szem szegfűszeggel és 5-6 szem zöld borssal főztem ki.

Készítsünk orosz mustárt!

Kedves szerzőtársam már többször szólt, hogy tegyem közzé, miként is készül a valódi mustár - ne csak nekünk, meg más kivételezetteknek (a tudás birtokában) legyen jó... Én gyerek koromból hoztam a szeretetét: anyukám, ha otthonról hozzájutott, mindig készített - akkor nálunk még nem lehetett alapanyagot kapni. Nem is értettem később, hogy mi a jó a bolti mustárban?

A mustárgyártás egyszerűbb, mint gondolnánk, és az eredmény olyan csoda, hogy aki valaha is evett ilyet, az soha többé nem fog a kereskedelmi forgalomban kapható csupa-ecet borzalmakra fanyalodni!

Ámde vigyázat: méregerős!!! Tehát a javaslatom, hogy először csak kisebb adagot készítsünk, hogy meglássuk EZ mennyi idő alatt fogy el. Ha ugyanis egyszerre megcsináljuk az egész adagot, félő, hogy erejét veszti, mire a végére érünk. Nagycsaládosokra ez persze nem vonatkozik :)

Lássuk tehát:

Az első napon szükségünk lesz egy doboz mustárporra. Én ilyet veszek:

Ez nagy biztonsággal beszerezhető a Cora áruházak előterében található orosz boltokban, vagy a Mammut aljában lévő - szintén orosz - műintézményben. Bevallom, máshol még nem kerestem, annyira biztos ez a forrás - pedig talán a bioboltok is szóba jöhetnek. Az is lehet, persze, hogy a vér beszél belőlem... Ha nincs por, működik a dolog leőrölt mustármaggal is.

Kell még: forró víz, türelem... :)

100 g mustárport el kell keverjünk 200 g forró vízzel. Csomómentesen. Akkora tálat vegyünk elő, amibe még marad jócskán hely, ugyanis keverés után erre a masszára ráöntünk még annyi forró vizet, hogy vagy 3 ujjnyi vastagon ellepje. (Nekem egy nagyobbacska müzlis tálam van erre a célra.) Most kell a türelem: tíz órát pihentetjük lefedve, meleg helyen - ezért én este kezdem és másnap reggel folytatom.

Reggel óvatosan leöntjük a vizet és elkezdjük ízesíteni a mustárunkat. Itt az ízlés nagyon sokat számít. Mindenképp kell bele valami jóféle ecet (alma vagy akár balzsamecet - legutóbb én a Vom Fass Waldburg Cassis ecetjével csináltam, remek volt!). Aztán kell még olivaolaj is bele. A mennyiségnél a lényeg, hogy ezzel lágyítjuk a masszát - az ecettel és az olajjal is bánjunk óvatosan: apránként adagoljuk. Bevallom, sose mértem le, hogy mennyi adok hozzá, de megigérem, ha legközelebb csinálok, megteszem! Azért emlékeim szerint 30-30 gramnál több biztos nem volt... Kell bele még só (10-15 g) és kb egy teáskanál cukor vagy méz, valamint fűszerek. Abból meg aztán tényleg bármi, amit a kreativitásunk megenged. Remek lehet rozmaring, tárkony, bazsalikom, finomra őrölt dió (egy orosz barátom csinálta mindig így), kardamon - tényleg bármi! Esetleg osszuk több részre az olajos-ecetes-sós-cukros masszát, és csináljunk több félét és kevergessük a fűszereket is bátran!

Az elkészült mustárt jól zárható üveg(ek)ben, hűtve tároljuk.

...mellesleg a mustárpor meghűlés esetén is hatásos, de erről majd máskor! :)

UPDATE 2017: azóta sajnos se Cora, se Mammut alja, de a boltok nem szűntek meg! Egy kis reklám nekik (és beszerzési hely nektek): honlapja nincs az Arbatnak, de van boltjuk Budán a Retek utca 8. szám alatt, Pesten pedig a Podmaniczky-Körút sarkán.

Padlizsánkrém

A padlizsánkrém legfontosabb hozzávalója - természetesen a padlizsán mellett - a parázs!
Hiába ismerjük az összes fortélyt a fakéstől (semmi jelentősége) a majonézig (mondjuk azt soha nem tennék bele!), ha nem tudjuk parázson megsütni lila barátainkat. Persze sütőben is elkészíthető, de soha nem lesz olyan ízletes, mint a parazsas verzió.
Ugyanakkor azt mindkét esetben megtehetjük, hogy sütés előtt megszurkáljuk a gyümölcsöket, különben előfordulhat, hogy szétrobbannak. (Picilivi szerint ez ugyanolyan legenda, mint hogy a fém késtől/villától megkeseredik. Ő soha nem szurkálta meg és mégsem robbant.)
Az viszont fontos, hogy ne a tűzbe tegyük, hanem várjuk ki, hogy rendes parazsunk legyen. Néha meg kell benne fordítani, de egyébként legyünk vele roppant türelmesek, és hagyjuk ott bátran. Akkor jó, ha már nem nagyon lehet megkülönböztetni a padlizsánt a parázstól, tehát süssük szenesre. Valahogy így:Ha kihűlt, lehámozzuk, felaprítjuk és teszünk a két közepes méretű padlizsánhoz, fél mokkás kanál őrölt zöld borsot, egy kiskanál orosz mustárt (remélem Picilivi nemsokára felteszi ide, hogyan készül), sót ízlés szerint, egy kiskanál pirospaprikát, két gerezd zúzott fokhagymát és egy kiskanál fahéjat. Ha már beérett a kertben a paradicsom, bele lehet darálni egyet.
Ha a padlizsánkrémbe véletlenül kerül egy kis hamu is az csak dob rajta!
Jól kikeverjük és másnapig hozzá sem nyúlunk!
Össze kell hogy érjen!
Bírjuk ki! Megéri...

Gabonák elkészítése 2.

Lássuk, hogyan készülnek a reggelinek - uzsonnának - való kásák... Alapnak vegyük a köretnek való elkészítés arányait. Ha több "felnőtt gyomor" van a háztartásban, érdemes picit növelni az általános 1 dl per fő adagot, de az is igaz, hogy ilyenkor a gabonák mellé kerül mindenféle finomság, ami jelentősen dúsítja az ételt.

A mi háztartásunkban, a napokat figyelembe véve általában hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap van gabonakása reggelire - tehát rizst, kölest, zabot és bulgurt szoktunk így főzni. Árpát, hajdinát jobban szeretjük fűszeresen, a kukorica esetében pedig Borka a szemes kukorica rajongója, így puliszkát viszonylag ritkán készítünk. (Csütörtökre egyébként isteni a házi rozskenyér... :) )

Térjünk a lényegre: vesszük a választott gabonánkat, kimérjük egy megbízható edénybe. Ez fontos, mert ezek a kásák részben tejjel készülhetnek, és egy rosszabb edényben könnyen odakaphatnak. Folyadékként - ezek szerint - a vizet részben tejjel helyettesítjük, ez lehet akár valamilyen gabonatej is. Ha használunk, először a vízzel főzzük meg alaposan és csak utólag adjuk hozzá a tejet. Amennyiben csak vizet szeretnénk használni, adjunk a kásánkhoz egy evőkanál vajat. Jelentősen növeli az ízértékét és az emésztésnél is segít hasznosítani a gabonák értékes anyagait.

Adjunk a kásánkhoz fűszereket! Fahéjat, kardamomot, szegfűszeget, csillagánizst vagy "sima" ánizst, citromhéjat, narancshéjat - ízlés szerinti mennyiségben és párosításban. Tegyünk bele valamilyen olajos magvakat (dió, török mogyoró, mandula, kesudió, pisztácia, napraforgómag vagy akár tökmag, szezám, pirított mák...) és gyümölcsöket! Téli időszakban erre kiválóak az aszalt portékák, de a kása édességét nyáron is szabályozhatjuk mazsolával vagy (friss híján) aszalt fügével. Természetesen bármilyen szezonális gyümölcsöt kínálhatunk hozzá frissen is! Ilyenkor azt inkább a kész kása mellé adjuk, hogy az esetleges hőre elpusztuló értékes anyagok ne vesszenek el.

Ezután már csak neki kell ülni és elfogyasztani! Jó étvágyat hozzá!

(Nyilván ahány ház, annyi szokás, várom is az új ötleteket, rafinériákat!)

Pasta Siciliana

Ezt a receptet egy régi olasz szakácskönyvben találtam, anyukám hagyatékában. Illetve mondhatnám, hogy Borka találta, mert hozott három régi könyvet a polcról, és az egyik ez volt.

Gondoltam: ezek a sziciliaiak biztos tudják, hogy kell túlélni egy nyarat, együk azt, amit ők!

Az eredmény egy jó ízű és könnyen elkészíthető tésztás étek.

Legközelebb kínálni fogok hozzá citromgerezdeket is, mert szerintem egy kis savanykásság még jobban megdobná az ízét...

Hozzávalók 4 személyre:

300 g tészta

(spagetti, makaróni, esetleg az a rövid szárú hajlított makaróni - fogalmam sincs mi a becsületes neve...)

200 g tonhal (mélyhűtött-kiolvasztott vagy konzerv)

10-10 szem fekete és zöld olajbogyó

1 csokornyi friss petrezselyem

50 g mandula felezve

2 gerezd fokhagyma

1 közepes fej lilahagyma

3 evőkanál olivaolaj

300 g paradicsompüré

só, őrölt fűszerpaprika (lehet erős!) - ízlés szerint

Így készül:

Villával összetörtem 200 g tonhalat, a petrezselymet leszedtem, lemostam, finomra vágtam. Lilahagymát kihúztam a földből, és a fokesszel együtt előkészítettem, olajbogyókat összevagdostam. A mandulát a serpenyőben szárazon megpirítottam, majd félretettem. Helyére ment az olaj és az apróra vágott lilahagyma. Amikor már szépen pirult hozzátettem a tonhalat, préselt fokhagymát és a petrezselymet. Néhány percig kevergettem, aztán felöntöttem a paradicsommal. (Most darabolt konzervet használtam, de szezonban gátlástalanul frisset tennék bele, ördög vigye a pürét!) Ezen a ponton került bele só és piros paprika. 20 percet hagytam lassú tűzön rotyogni, aztán beletettem az olajbogyókat. Újabb öt perc múlva összekevertem a közben kifőzött tésztával és a mandulával. 40 percig készült és sokkal hamarabb elfogyott... :)

Jó étvágyat hozzá!