2010. augusztus 28., szombat

Spontán gomba - az Ebéd története

Tökéletes, szép nagy gombákat találtunk a piacon. Nem volt velük semmi konkrét tervünk csak egyszerűen megtetszettek, így hazavittük őket. Egészen pontosan 7 nagy fejet, 80 dekát.

Másnap reggel - mint minden rendes pénteken - elhoztuk Zsuzsi néniéktől a szokásos heti tejadagunkat, ami 2 liter. Ezt kérésemre Livi gyorsan ki is csapatta egy kis citrommal, hogy finom házi túrót kapjunk.

Ekkor még csak abban voltam biztos, hogy ezek ketten szeretni fogják egymást és szerelemben simulnak össze, de még ki kellett találni, hogyan lesz orgia frigyükből.

Ehhez kevés olívaolajon lepirítottam egy fej felkockázott hagymát (ami kéntartalmának köszönhetően oldja a gátlásokat - mint az köztudott :D) és a művelet vége felé még hozzákevertem 4 evőkanálnyi szezámmagot. Miután mindketten szépen megpirultak, félretettem, hogy kicsit hűljenek.
Sem a gomba, sem a túró nem tartozik a legkönnyebben emészthető étkek közé, így arra gondoltam, enyhe fűszerezésre lesz szükség.
Szedtem a kertből egy csokornyi petrezselymet és felaprítva hozzákevertem a túróhoz. Aprítottam bele 30g szárított paradicsomot és mivel az sós, enyhén sóztam csak. Nagyon kevés darált zöld borssal ízesítettem még. Mikor a félig lehűlt szezámos hagymáért nyúltam, hogy azt is hozzákeverjem, megakadt a szemem a tökmagolajos üvegen. Nem vagyok én semmi jónak az elrontója, így abból is locsoltam rá egy evőkanálnyit... és nem bántam meg!
A hatalmas gombák szárait kitörtem, megtisztítottam, -pucoltam a fejeket és beléjük töltöttem a fűszeres túrót. Egy nagy tepsit kivajaztam és elhelyeztem benne a töltött gombákat, locsoltam alájuk egy deci száraz rosé bort, és 180 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem.

Amíg sült a finomság, a kitört gombaszárakat felaprítottam és megdinszteltem. Ráöntöttem 2 deci barna rizst és fél liter vizet. Míg a gombás rizs főtt a fedő alatt, kiszaladtam a kertbe, megkerestem a legszebb színű paradicsomot, amit tálalás előtt felkockázva hozzákevertem a körethez.

...és volt orgia...

2010. augusztus 22., vasárnap

Töltött paradicsom

Ez a finom - és rendkívül piros - étek Indiából származik. Több indiai szakácskönyvünk is van, és kimeríthetetlen ötletforrások! Változatos, nagyon finom, és egészséges fogások tárháza az indiai konyha - nem véletlenül: náluk a zöldségekben gazdag étkezésnek egyrészt sok-évezredes hagyománya van, másrészt náluk - a változatos éghajlati viszonyoknak köszönhetően - nagyon sokféle zöldség megterem. Vétek volna nem kihasználni, igaz?

Ehhez a fogáshoz szükségünk lesz kemény, de már tökéletesen érett paradicsomokra. A legtöbb helyen olyat kapunk, amit túl korán leszednek, hogy tovább bírja a bolti gyűrődést. Legyünk hát körültekintőek, ha nincs saját paradicsomunk! Az egész ételt tönkreteheti, ha a paradicsom egy picit is savasabb, mint kéne, mert nem hagyták teljesen beérni.
Hozzávalók (főételként) 4 személyre:
10 közepes paradicsom
200 g panir
4 dl párolt vegyes zöldség
1 fej hagyma finomra vágva
2 tk aprított zöld chili
2 ek. felaprított kesudió
2 ek. olaj,

A mártáshoz:
2 fej hagyma reszelve
1 tk. őrölt chili
2 ek. paradicsompüré
1 tk. cukor
só, olaj

A paradicsomról levágjuk a kalapját, belét kiszedjük. Felaprítjuk és félretesszük: megy majd a mártásba.
Elkészítjük a tölteléket:
Felforrósítjuk az olajat, megpiritjuk benne a finomra vágott hagymát, és a zöld chilit. (Ezt mi kihagytuk - más kisgyermekeseknek is így javaslom.) Hozzáadjuk a kesut, zöldségeket és a felkockázott házi túrót. Együtt sütjük tovább. Végül megsózzuk és lehúzzuk a tűzről.
Még azon melegében megtöltjük a paradicsomokat a töltelékkel.
Készítsük el a mártást is! Forrósítsunk fel egy kevés olajat és a reszelt hagymát pirítsuk meg rajta. Hozzáadjuk a pürét, és a paradicsomok felaprított belsejét, majd a chilit és a cukrot is. Alaposan összeforraljuk.
Tegyük tűzálló tálba vagy tepsibe a paradicsomokat, locsoljuk meg a mártással, és 250 C fokos sütőben süssük 10 percig. A cél a paradicsom korrekt átmelegítése, nem pedig sütés!
Köretnek - természetesen - remekül passzol a barna rizs, árpa vagy akár a bulgur.

2010. augusztus 17., kedd

Grúz őrület!

Annyi szeder nő a kertünkben, hogy már bármit csinálunk belőle.
A lekvár megvolt. Idén málnával vegyesen. Enni már lassan unalmas. Max két-három szem naponta...
A fűszeres szederleves állítólag grúz klasszikus. Amilyen egyszerű, olyan meghökkentő. De határozottan izgalmas és nincs semmilyen mellékhatása. Bátraké a szedrencse!
A fél kiló szedret mosás után turmixoljuk le. Érdemes kevés vizet adni hozzá, hogy ne szedje szét a gépet. Utána egy szűrőn préseljük át. Én találtam összepasszoló szűrőt és kis tálkát, így a szűrőbe tett szedret csak le kellett nyomnom a tálkával. Biztos van más megoldás is, de azt hiába várjuk, hogy majd csak úgy kicsöpögi magát. Az így kapott szederpürébe kell préselni egy kis gerezd fokhagymát (igen!) és adni hozzá egy kevés sót. Kerüljön még bele 1 evőkanál aprított menta (frissel az igazi) és 2 evőkanál aprított koriander zöldje (szintén frissen). A koriandert végső esetben lehet helyettesíteni petrezselyemmel, de azért az nem pont olyan jó. Aprítsunk még bele egy kis fürtös uborkát. Jó, ha kis kockákra vágjuk. Fogyasztás előtt 1-2 órát pihentessük hűtőben. Kiváló frissítő, de mégis tömős nyári leves, enyhe fokhagyma felhanggal a végén. No és a színe!

2010. augusztus 8., vasárnap

Csicseriborsókrém

Egy remek és tápláló kencét szeretnék most közzétenni. Konzerv csicseriből pillanatok alatt kész, de azért ha főzni kell, úgy sem a világ vége...
Végy 250 g csicseriborsót, s ha nyers, főzd meg kuktában, 2 babérlevéllel és pici sóval.
Hűtsd langyosra, és adj hozzá egy bő teáskanál pirospaprikát, 3-4 gerezd fokhagymát, két evőkanál szezámmagot, ízlés szerinti citromlevet, petrezselymet és bőséges mennyiségű olivaolajat. Az olivát tényleg ne sajnáld, mert a csicseri igen száraz, az olaj ad neki egy kis szelídséget. Esetleg, ha így biztosabbnak érzed, adagold apránként, hogy biztosan ne tocsogjon!
Az egészet turmixold homogén állagúra. Kóstold meg és sózd, citromozd utána, ha szükséges.
Ekkora mennyiség felét érdemes azon mód lefagyasztani, mert bármilyen finom, napokig azért ne együk reggel-este.
A receptet megint a sógornőm konyhájából vettem... :) Zsuzsi, kérlek írd ide, hogy te kitől szerezted!