Gyümölcstorta á la Findusz

Nagyon szeretjük Sven Nordquist Findusz-könyveit! Nem csak a gyerkőcnek remek szórakozás, de minket, szülőket is mulattat - a történetek mellett lenyűgöző rajzaival is. Napi használatban van az Egész évben Findusszal című darab, s most végre eljött az idő, hogy a júliusi két tortából egyet megsüssek. Múlt héten volt a premier, mikor is a piacról fél kiló áfonyával tértem haza, de az a süti olyan hamar fogyott el, hogy fotózni esélyem sem volt. A mai változatba került még málna és barack is, de a tésztán csak a cukor tekintetében változtattam. (Fotót most is csak suttyomban és kutyafuttában sikerült készítenem, két szeletelés között...)


Lássuk a receptet!

A tésztához:
15 dkg puha vaj
10 dkg barna cukor (eredetileg 14 dkg)
2 db tojás
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
10 dkg finomliszt
2 tk sütőpor

Az öntethez:
40 dkg áfonya
4 db tojás
2,5 dl tejszín
10 dkg darált mandula vagy mogyoró
4 ek cukor (eredetileg 6)
1 tk fahéj
10 dkg finomliszt
1/2 citrom reszelt héja

A tésztához a vajat és a cukrot habosra kell keverni, majd a tojásokkal krémesre. A kétféle lisztet és a sütőport hozzáadva sütőformába töltjük és közepes hőfokon elősütjük (kb. 10 perc). Addig a gyümölcsöt megmossuk és elkészítjük az öntetet a többi hozzávalóból. Kivesszük a tésztát, a gyümölcsöt eloszlatjuk a tetején, majd nyakon öntjük az omlett-szerű szósszal. További 35 perc alatt 180-200 fokon készre sütjük.
(Findusz porcukorral megszórja, ha kész van, de én ezt is hanyagoltam.)
Valószínűleg két féle cukorral kéne, hogy készüljön, s akkor a teteje látványosan világosabb lesz, mint a tészta, de nálunk itthon csak lágy barna cukor van. A színeltérés így is látszik, az íze meg egyszerűen remek!

96ºC, 9 atmoszféra, 25''

Ez nem egy találós kérdés, mi így kávézunk! Persze csak arabica kávét...

Mostani bejegyzésemnek fő célja a népszerűsítés. Azzal a hátsó gondolattal írom, hogy ha még többen járunk a Lehel piac kávészaküzletébe, akkor az nem szűnik meg, nem úgy, mint sok más jó kávészaküzlet.
A továbbiakban a 'kávé' kizárólag az arabica kávét jelenti. :)

Emlékszem, mi volt, mikor leköltöztünk a Kis-Balaton mellé: sokáig meg voltunk lőve, hogy hol szerezzünk magunknak kávét. Maradt, hogy mikor rokon-nézőbe megyünk, akkor beugrunk a Lehelre... Aztán találtunk egy boltot Keszthelyen. Hamar bezárt. Lehetett valamennyi kávét kapni utána egy ottani presszóban, de nem volt akkora a forgalom, hogy mindig friss áru legyen. Márpedig nem mindegy mennyi idő telik el a pörkölés és a fogyasztás között!

Tavaly karácsony táján, hogy a kávészerelem tökéletesedjen, hosszan keresgéltem egy elérhető árú kávéfőzőt, ami elegendő nyomást tud létrehozni, hogy ne lúgozza agyon a fekete levest. Tudom én, hogy igazán jó kávét csak vérkomoly gépen lehet főzni, de azért én nem akartam kávézót üzemeltetni otthon, és nem is vagyok milliomos - se annyira hülye, hogy rengeteg pénzt öljek egy profi gépbe sznobizmusból.
Na, így akadtam Bialetti úr Brikka főzőjére a Barista szaküzletben. Érdemes a figyelemre - komolyan működik!! Krémes tetejű kávét főz, és nem is lúgozza ki, mint a hagyományos kotyogó (mellesleg szintén Bialetti találmány).

Aztán fordult a sors kereke, s mi közelebb kellett költözzünk a fővároshoz. Szeretett Szentlászlónkról már igazán nem úri huncutság a Lehelre járni kávéért!
Egy ideig úgy gondoltuk, hogy spórolás címszó alatt inkább egy nagyáruház bio arabica kávéját vesszük, mert végül is nem robusta, és sokkal olcsóbb. Kipróbáltunk sokféle arabicát, a dossziés Tomiétól a madaras teszkósig, de egyik sem vált be. Az íze sajnos mindnek messze elmarad a Semiramis kávéktól. Múlt héten bennem odáig fajult a dolog, hogy inkább nem iszom, csak heti 1 espressot, de annak legyen íze, az angyalát!

Így történt, hogy ma Borkával látogatást tettünk a Lehel téren a galérián. S ha már ott voltunk, meg is kaptam telefonon ukázba, hogy igyak egy igazi kávét! Jamaica Blue Mountain. A világ egyik legjobb kávéja - ott ezt is választhatom. Mert megérdemlem. :)
Persze a napi kávé is igen remek, több kávéból keverik, naponta változó, és az ára is kedvező. "Hétköznapokon" azt szoktuk választani.
Máskor is volt már, hogy JBM-t ittunk. Olyankor, ha kimondjuk a választott kávé nevét, megáll a levegő. A pult mögött kávét főző hölgy szép tisztára pucolja a darálót, mielőtt ezt a csodát frissen ledarálja benne, és utána is, hogy egy szem se vesszen kárba. A kávé elkészül, megkapjuk - a többi már rajtunk múlik... Ezt a kávét nem lehet - nem érdemes! - csak úgy ledönteni. Oda kell rá figyelni. Az illatára, a krémességére, az ízére - az élményre.

Mellesleg, amíg én kortyoltam, bejött egy úriember, aki ajándékba szeretett volna jó kávét vinni. Az eladó hölgyek pedig az ajándékozandó személy neme, temperamentuma és más meghatározó tulajdonságai alapján segítettek választani a kedves vevőnek...

A mai vásárlásnál két olyan fajtára esett a választásom, amit még sose próbáltunk, mert még nem láttuk a választékban. Mindkettő francia pörkölésű, az egyik egy bio kávé Galapagosról, a másik pedig Yemenből jött. Galapagost ebéd után rögvest meg is kóstoltuk. Nem volt olcsó, de megérte az árát! Telt, pisztáciás, mogyorós illata van, és az íze.... hmmmm.... Péter ki is számolta gyorsan, hogy nem is drága, hiszen 250 forint alatt ki jön egy csésze belőle. Szóval megérdemeljük! ;)

Don Vámpepe pizzát süt

Régóta sütök pizzát. Elég jó vagyok benne. :) - gondoltam eddig...
Na jó! Éreztem, hogy ennél jobbat is tudnék, de egyszerűen nem volt energiám azon töprengeni, hogyan.

Nem gondoltam, hogy egy szlovák faluban fogom megtanulni, mi a titok.

A problémám kizárólag a tésztával volt. Mi ugyanis a vékony, olaszos pizzákat szeretjük. Egyszer rávettek, hogy betérjek egy pizza hátba, de két falat után otthagytam az egészet és inkább éhen maradtam. Nekem ez az amerikai sztájl nem jön be!

Eddig azt a módszert követtem, hogy a tésztát kézzel belesimítottam a tepsibe/pizzasütő lapba és próbáltam minél vékonyabbra kihúzni. Próbáltam, próbáltam. Általában egész jó lett, de mindig azt éreztem, hogy legközelebb még vékonyabbra kell nyújtanom. Aztán legközelebb ismét. Kísérleteztem a levegőben pörgetős módszerrel is. Pörgetni tudtam, de nem lett tőle vékonyabb. Ez inkább amolyan cirkuszi mutatvány.
Ezzel kapcsolatban a másik problémám az volt, hogy nem tudtam kisütni egyben az egészet. A picit vastagabb tésztát mindig elő kellett sütnöm kicsit, és csak utána tehettem rá a feltéteket, hogy ismét visszatéve a kemencébe, készre süssem. Ez mindig frusztrált egy kicsit.
A többi mindig rendben volt. Szószok, feltétek saját ízlés szerint.

Új lakhelyünkön, Pilisszentlászlón (Senváclav) idén olyan gyermeknapot rendeztek összefogva "őslakosok" és "gyüttmentek", hogy állítólag 40 éve nem volt ekkora banzáj a faluban. (Mi is tudjuk, mikor kell megérkezni!)
Két dolgot máris megtanultunk a rendezvényen. Az egyik a pizza tészta nyújtása, a másikra majd később visszatérek.
Van itt egy kedves család (igazából nagyon sok kedves család van itt), akik előtte olasz országban éltek és a gyermeknapon kemencés pizzát sütöttek a nagyérdeműnek (mint minden jelenlévő kereskedő és fellépő, természetesen ők is a helyi óvodáknak ajánlották fel a bevételt - összesen majdnem egymillió pénz). Na, tőlük láttam, hogy Robi egyszerűen sodrófával kinyújtja a tésztát, oszt csókolom. - Hoppá! Ez túl egyszerű! - gondoltam - és tökéletesen működik. Papírvékony (na jó, inkább karton papír) tészta, ami együtt sülhet a feltéttel. Kemencében pár perc alatt, tökéletes élmény!Íme, no:
2 db 30 centis pizzához (érdemes egyszerre többet sütni, mert addiktív)

20 dkg liszt (Bl 55 vagy Bl 80, esetleg Bl 112)
120 ml víz vagy amennyit felvesz :)
10-15 g élesztő
2 kk olíva olaj
1 kk só

A tésztát jól átgyúrom és meleg, nem huzatos helyen minimum 50-60 percet kelesztem. Hosszabb kelesztés ideálisabb, én olykor akár 5-6 órán át hagyom dolgozni a gombákat.
Közben készítek szószt a pizzára. Sokfélét szoktunk, mostanában inkább paradicsomos alapon, de szuper fokhagymás-tejfölös vagy tejszínes szószokat is használunk. Nincs állandó receptem a szószhoz, ahogy jön. Fontos, hogy jó minőségű paradicsomszósz kell hozzá - mi vagy Picilivi által eltettet vagy Muttit használunk (kecsöpöt felejtsd el!). Pici olíva olajon fokhagymával, kevés zöld fűszerrel (pl.: rozmaring, csombor, bazsalikom, petrezselyem vagy szurokfű - egyszerre max. 2-3 félét teszek bele), csipet sóval felfőzöm. Ez tehát az alap.
Feltétnek mi viszonylag kevés dolgot használunk. (Ha elég jó a tésztád, az olíva olajod, a paradicsomod és a sajtod is, akkor a Margaréta is tökéletesen kielégítő lesz.) Hagymafélék (lila, póré, vörös), gomba, paradicsom karikák, rukkola, friss bazsalikom, olíva bogyó, esetleg kapri és mellé tonhal jöhet szóba. (Ananász - GÁZ!, de a maira kivételesen kerültek vékony cukkini szeletek, egyszerűen azért, mert ezzel ünnepeltük az idei első, kertünkben beérett példányt.) Ezekből is legfeljebb 2-3 félét egyszerre. No és persze sajtot a tetejére. Mozzarella és/vagy Grana Padano.

Most épp ideiglenesen nincs kemencénk, így sütőben sütjük. Ha már majdnem megkelt a tésztám, feltekerem a maximumra. Ez jelenleg nekünk 275 fok Celsius.

Tehát, miután megkelt a tészta, kész a szósz, előkészítettem a feltéteket, ki kell nyújtani sodrófával a tésztát minél vékonyabbra. (A mait lemértem kisülve, valahol 2-3 mm között volt :D) Megkenem vékonyan a szósszal, rá a feltétek és a végén szóróm rá a sajtot. Itt fontos a sorrend, mert elég tré lesz a végeredmény, ha mondjuk legalulra teszed a mozzarellát! ;) ...és gyorsan be a felforrósodott sütőbe. Ezen a hőfokon 10 perc alatt kész.

Mamma Mia! Fantastico! Molto Bene!

Reggeli kásák 1. - Mákos-szilvás bulgur

Rég nem jártam erre. Gyermekáldás, költözés, munka, miegymás...

Sokáig azt gondoltam nem fogok kása recepteket leírni, mert ezek nekünk annyira természetesek, hogy triviálisnak éreztem: mintha a vajas kenyérről írnék bejegyzést. Közben meg folyamatosan kapom a visszajelzéseket - ha étkezésről beszélgetünk -, hogy tanácstalanok ismerőseim, mit is egyenek reggelire, miből, milyen kását főzzenek. Pláne, hogy még a gyerkőc is jóízűen megegye. Persze jogos: van, ami meg másnak triviális, és nekem kellene gondolkodnom rajta.

Előszeretettel eszünk reggel kenyér helyett gabonakását. Mi a makrobiotikus elvek szerint, szinte kizárólag szemes gabonából főzzük kásáinkat, tehát nem használunk pelyheket. A bulgur az egyetlen kivétel, ami - ugye - tört búza. A makrobiotika szerint ideális energiával a szemes gabona rendelkezik. Így a bulgurnak van már egy szerkezet vesztése az egészhez képest, de ez mégsem akkora struktúra vesztés, mint ami mondjuk a pelyhesítéssel vagy az őrléssel áll elő.

Alapvetően spontán kása főzők vagyunk, de azért van néhány párosítás, ami vissza-vissza köszön a reggeliző asztalon. Ezekből tervezek egy sorozatot indítani most, kezdve egy nagy kedvenccel.2 deci bulgurt teszek egy lábosba, két evőkanál mazsolát, 10-12 szem aszalt szilvát feldarabolva, egy kiskanál fahéjat hozzá (lehet egész fahéjat is használni), két kiskanál citromhéjat és 3-4 kanál darált vagy lepirított egész mákot használok. Ehhez öntök 4 deci vizet és így főzőm - néha megkeverve - fedél alatt addig, míg a gabona beszívja a vizet. Érdemes talán inkább csak addig főzni, míg MAJDNEM felszívja a vizet, hogy ne legyen túl száraz, míg az asztalra kerül. Ha mégis túl szárazra sikerül, házi szilva lekvárral érdemes tálalni.
A felszívódást elősegítendő, szoktam bele tenni némi zsiradékot is. Vagy egy kiskanál vajat vagy a víz egy részét (max. negyedét) tejjel pótlom.
Ezek a mennyiségek 2 felnőtt és egy kisebb gyerkőc adagjára szólnak. Adagolásról bővebben itt.

Természetesen jó lehet bele sokféle fűszer: ánizs, csillagánizs, szegfűszeg, szegfűbors, gyömbér, narancshéj, szerecsenvirág stb.
Tessék kísérletezni!